ALLELUJA
Urunk Jézus, tárd fel az Írások értelmét, * hadd lángoljon a szívünk, midőn tanítasz minket! Lk 24,32 – 6. tónus.
† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Amikor a kenyeret megtörte, felismerték.
Húsvétvasárnap ketten a tanítványok közül egy Emmausz nevű faluba
mentek, amely ,Jeruzsálemtől hatvan stádiumra (két-három óra
járásnyira) fekszik. Útközben megbeszélték egymás között mindazt, ami
történt. Míg beszélgettek és vitatkoztak, egyszerre maga Jézus
közeledett feléjük, és hozzájuk szegődött. Ők azonban nem ismerték meg
őt, mert látásukban akadályozva voltak. Jézus megkérdezte őket:
„Milyen dolgokról beszélgettetek egymással útközben?” Erre szomorúan
megálltak és egyikük, akit Kleofásnak hívtak, ezt válaszolta neki: „Te
vagy talán az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudja, mi történt
ott ezekben a napokban?”
Ő megkérdezte: „Miért, mi történt?” Azok ezt felelték: „A názáreti
Jézus esete, aki szóban és tettben nagyhatású próféta volt Isten és az
egész nép előtt. Főpapjaink és elöljáróink kiszolgáltatták őt, hogy
halálra ítéljék, és keresztre feszítsék. Pedig mi azt reméltük, hogy ő
váltja meg Izraelt. Azóta, hogy ezek történtek, már három nap telt el,
és néhány hozzánk tartozó asszony megzavart bennünket. Hajnalban a
sírnál voltak, de nem találták ott a holttestét. Azzal a hírrel tértek
vissza, hogy angyalok jelentek meg nekik, akik azt állították, hogy él.
Közülünk néhányan el is mentek a sírhoz, és úgy találtak mindent,
ahogyan az asszonyok mondták, őt magát azonban nem látták.
Jézus erre így szólt: „Ó, ti oktalanok, késedelmes szívűek!
Képtelenek vagytok hinni abban, amit a próféták jövendöltek! Hát nem
ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen
dicsőségébe?” Aztán Mózesen kezdve valamennyi prófétából
megmagyarázta, ami az Írásokban őróla szól.
Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább
akarna menni. De azok marasztalták és kérték: „Maradj velünk, mert
esteledik, és lemenőben már a nap.” Betért tehát, hogy velük maradjon.
Amikor asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, áldást mondott,
megtörte, és odanyújtotta nekik. Erre megnyílt a szemük, és fölismerték.
De ő eltűnt előlük.
Akkor azt mondták egymásnak: „Ugye lángolt a szívünk, amikor
útközben beszélt hozzánk, és kifejtette az Írásokat?”
Még abban az órában útra keltek és visszatértek Jeruzsálembe. Ott
egybegyűlve találták a tizenegyet és társaikat. Azok ezzel fogadták
őket: „Valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak!” Erre ők is
elbeszélték, mi történt az úton, és hogyan ismerték fel Jézust a
kenyértörésben.
Ezek az evangélium igéi.
Lk 24,13-35